Értékeink

Ami számunkra fontos

Miről mit gondolunk

Talán mindnyájan ugyanazt keressük

Gyökössy Endre – Igaz mese Luciferről

Egyszer nagyon-nagyon réges-régen, amikor a Föld éppen csak elkészült,
és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag,
az Úr végig sétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire.

Elnézte az állatokat és madarakat, a fákat és a virágokat,
a tengereket, és a hegyeket, aztán elnézte az embereket…

És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt.

De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.

Ő pedig mondá:
„Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van.
Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen.

Szabad akaratot szándékozok adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja,
és így tudjam, hogyha egy ember azt mondja:
„Szeretem az Urat!”
ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.

Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem,
és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem,
azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,
Hozzám fordul-e.

Szóljatok ti angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az Irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig?

Ki tagadna meg Engem, és kísérelné meg az embert Velem szembefordítani azért,
hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni.”

Az angyalok mind elfordították orcáikat, és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte:

„Megtennéd ezt Értem?
Ki szállna szembe Velem a kedvemért, és űzetne ki a mennyek országából, ki?”

De azok csak könnyeztek, és mondták:
„Én nem, óh Uram, én nem! Ne kérd ezt tőlem!” -és elfordultak.

Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét.

És akkor odament Hozzá a fény urainak legragyogóbbja,
szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve:
„Aki a fényt hozza!”

A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az Ő kezébe téve könnyezett,
És könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és az emberek megkísértését az idők végezetéig,
hogy az megismerhesse a szabad akaratot.

„Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem?” -kérdezte az Úr.
„Csak te volnál az, szerettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?”

És az angyalok egyike sem válaszolt.

Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét: Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért, hogy elcsábítsa az embert Istentől,
és így az megismerhesse a szabad akaratot.

Aztán így szólt Luciferhez:

„És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra,
és ne ismerje fel annak valódiságát.
És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még
Azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük.
Meg kell kísértened, és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról!

De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat.
Mi legyen az?”

Akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer felnézett az Úr
megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle,
és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.

És megkapta az engedélyt.

Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől.
A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gabriel,és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt.

Azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől.

És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és éjjel zuhant ő,
útjában fényesen ragyogott, mint egy hullócsillag.

És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát,
és kísérti az embert az Úr ellenében.

De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül, mint egy fekete szikla
a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz, és énekelnek neki..

Hajnal Anna – Nem szerethet mindenki

Fontos, hogy megtanuld, nem szerethet Téged mindenki! 
Lehetsz Te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd, lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát. 
Meg kell értened, hogy Te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája – és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát -, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. 
De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. 
De mindig lehetsz a legjobb szilva. 
Vedd észre, hogy ha azt vállalod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. 
Töltheted az életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen, hiszen Te szilva vagy, de megpróbálhatsz megint a legjobb szilva lenni…

Khalil Gibran – A Próféta (részlet)

“És egy szónok azt mondta: Beszélj nekünk a Szabadságról. 
És ő így felelt: 
A városkapuknál és tűzhelyetek mellett láttalak benneteket a földre borulva imádni saját szabadságotokat, 
Akárcsak a rabszolgák, kik megalázkodnak a zsarnok előtt, és dicsőítik, holott megöli őket. 
Igen, és láttam a templom kertjében és a fellegvár árnyékában, hogy akik közületek a legszabadabbak, szabadságukat járomként és bilincsként viselik. 
És keblemben a szívem vérzett: mert szabadok csak úgy lehettek, ha már a szabadság iránti vágyat is igának érzitek, s többé nem úgy beszéltek a szabadságról mint célról és beteljesülésről. 
Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, 
Hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel. 
És miként emelkedhetnél nappalaid és éjszakáid fölébe, ha nem töröd szét a láncokat, melyeket eszmélésed hajnalán a délidőhöz kötöttél? 
Amit szabadságnak neveztek, a valóságban e láncok legerősebbike, akkor is, ha a láncszemek csillognak a napfényben, és elkápráztatnak benneteket. 
És mi egyebet vethetnétek el magatoktól szabadságotok érdekében, mint darabkákat önmagatokból? 
Ha egy igazságtalan törvényt törölnétek el, azt a törvényt saját kezetek írta saját homlokotokra. 
A törvénykönyvek elégetésével el nem törölhetitek, sem azáltal, hogy a bírák homlokát mossátok le, használjatok bár tengernyi vizet. 
És ha egy zsarnokot akartok trónusáról letaszítani, legelébb önmagatokban kell elpusztítanotok azt a trónust. 
Mert hogyan uralkodhatna zsarnok azon, aki szabad és büszke, ha szabadságában nincs zsarnokság és büszkeségében nincs szégyenkezés? 
És ha egy gondot vetnél el magadtól, a gondot magad választottad, nem pedig reád mérték. 
És ha egy félelemtől szeretnél szabadulni, a félelem a szívedben lakik, nem annak kezében, akitől félsz. 
Bizony mondom, minden dolgok összefonódva élnek bennetek: a kívánt és a rettegett, az utált és a dédelgetett, amit kergettek és ami elől elmenekülnétek. 
Mindenek együtt mozognak bennetek, összetartozó párokban, miként a fény és az árnyék. 
És amikor az árnyék elhalványul és szertefoszlik, a megmaradt fény egy másik fény árnyává válik. 
Így tehát szabadságotok, ha lerázza igáját, egy nagyobb szabadság igájává lesz.”  

Andy Weir – A tojás

Épp hazafelé tartottál, amikor meghaltál. Autóbaleset történt. Nem annyira különös, mégis végzetes baleset. Magad mögött hagytál egy feleséget és két gyereket. Fájdalommentes halálod volt. A mentősök mindent elkövettek, hogy megmentsenek, de mindhiába. A tested olyan sérüléseket szenvedett, hogy jobb is volt így, higgy nekem.

“Mi… mi történt?” – kérdezted. “Hol vagyok?”

“Meghaltál” – közöltem tárgyilagosan. Nem volt értelme a finomkodó szavaknak.

“Volt ott egy… egy teherautó, ami megcsúszott…”

“Ja” – mondtam én.

“Meg… meghaltam?”

“Igen. De ne érezd magad rosszul emiatt. Az emberek meghalnak” – válaszoltam.

Körbenéztél. A semmi vett körül. Csak te és én voltunk ott.

“Mi ez a hely?” – kérdezted. “Ez lenne a túlvilág?”

“Többé kevésbé” – válaszoltam.

“Te lennél Isten?” – kérdezted.

“Aha” – feleltem. “Én lennék Isten.”

“A gyerekeim… a feleségem…”

“Mi van velük?”

“Velük minden rendben lesz?”

“Ez igen” – szóltam. “Csak most haltál meg, de a legfőbb gondod a családod. Ez jó dolog.”

Lenyűgözve néztél rám. Lehet, nem úgy néztem ki, mint ahogy Istent képzelted. Úgy néztem ki, akár egy átlagos ember. Vagy esetleg, nő. Talán egy homályos körvonalú alak voltam csupán. Mindenesetre inkább hasonlítottam egy gimnáziumi nyelvtantanárra, mint a mindenhatóra.

“Ne aggódj” – mondtam. “Minden rendben lesz. A gyermekeid szemében mindig a tökéletes apa képében fogsz tündökölni. Nem volt idejük megvető érzelmeket táplálniuk irántad. A feleséged kívülről sírni fog, de legbelül titkon megkönnyebbül majd. Az igazat megvallva, a házasságod már szétesőben volt, de ha ez vigasztal, a feleségednek nagy lelkiismeret-furdalása lesz a megkönnyebbülés miatt.”

“Ó” – mondtad. “És most mi fog történni? Megyek a mennyországba vagy a pokolba vagy valahová?”

“Egyikbe sem” – feleltem. “Reinkarnálódni fogsz.”

“Á” – mondtad. “Szóval mégis a hinduknak volt igaza?”

“Minden vallásnak igaza volt a maga módján” – válaszoltam. “Sétálj egyet velem.”

Követtél, ahogy átléptünk az ürességen.

“Hová megyünk?” – kérdezted.

“Valójában sehová” – mondtam. “Csak jó sétálni, miközben beszélgetünk.”

“De akkor most mi a lényeg?” – kérdezted. “Amikor majd újra megszületek, csak egy üres lap leszek, nemde? Egy kisbaba. Az összes eddigi élményem, tapasztalatom és a tettek, amiket ebben az életemben elkövettem, már nem fognak számítani?”

“Ez nem egészen így van!” – válaszoltam. “Benned van minden tudás és tapasztalat, amelyeket az eddigi életeid során megszereztél. Csak most épp nem emlékszel rájuk.”

Megálltam, és a válladra tettem a kezem. “A lelked sokkal nagyszerűbb, gyönyörűbb és hatalmasabb, mint ahogy el tudod képzelni. Az emberi elme csak egy parányi részét tartalmazza annak, ami te vagy. Olyan ez, mint amikor beledugod az ujjad egy csésze vízbe, hogy megnézd, hideg-e vagy meleg. Egy apró részed teszed csak be a csészébe, de amikor kihúzod az ujjad, már meg is szereztél minden tapasztalatot, amit a víz magában hordozott. Egyetlen testben voltál az elmúlt 48 évben, vagyis még nem volt alkalmad kiteljesedni, átélni és átérezni mérhetetlen tudatod hátramaradt régióit. Ha elég sokáig lógunk itt együtt, idővel elkezdesz emlékezni mindenre. De nincs sok értelme, hogy ezt megtedd két élet között.”

“Mégis hányszor születtem akkor újjá ezidáig?

“Ó, sokszor. Sőt, rengetegszer. Megannyi különböző életben” – mondtam.

“Ezúttal pedig egy kínai parasztlány fogsz lenni Krisztus után 540-ben.”

“Várj, mi van?” – dadogtad. “Vissza fogsz küldeni az időben?”

“Hát igen, gyakorlatilag. Az idő, ahogy te ismered, csak a ti univerzumotokban létezik. A dolgok máshogy mennek ott, ahonnan én jövök.”

“Honnan jöttél?” – kérdezted.

“Ó, persze” – magyaráztam. “Én is jöttem valahonnan. Máshonnan. És ott még több ilyen is van, mint én. Tudom, hogy szeretnéd tudni, milyen is ott, de őszintén szólva nem értenéd meg.”

“Ó” – sóhajtottál kissé kiábrándultan. “De várj csak! Ha különböző helyeken születek újjá az időben, akkor elvileg találkozhatok is magammal egy bizonyos pontban.”

“Persze. Ez állandóan megtörténik. Mindkét élet csak a saját élettartamával van tisztában, és ilyenkor természetesen nem is tudjátok, hogy valójában mi történik.”

“De akkor mi az értelme az egésznek?”

“Komolyan?” – kérdeztem. “Most komolyan azt akarod tudni, hogy mi az élet értelme? Nem túl általános ez egy kicsit?”

“Hát, elég ésszerű kérdésnek tűnik.” – védekeztél.

Ekkor mélyen a szemedbe néztem. “Az Élet Értelme, az ok, amiért létrehoztam ezt az egész univerzumot az, hogy te fejlődhess.”

“Úgy érted, az emberiség? Azt szeretnéd, hogy mi fejlődjünk?”

“Nem, csak te! Az egész univerzumot csakis miattad hoztam létre. Minden élettel nősz, fejlődsz és kiteljesedsz, hogy idővel egy nagyobb és magasabb értelem váljon belőled.”

“Hogyhogy csak miattam? És mi van a többiekkel?”

“Nincsenek többiek” – feleltem. “Ebben az univerzumban csak te és én vagyunk.”

Nagyokat pislogtál rám. “De a többi ember a Földön…”

“Mind te vagy! Azok mind a te különböző inkarnációid.”

“Várj! Azt akarod mondani, hogy én vagyok mindenki?”

“Kezded már érteni” – mondtam, miközben elismerően megveregettem a hátad.

“Én lennék minden emberi lény, aki valaha élt?”

“És mindenki, aki valaha élni fog, igen.”

“Én volnék Abraham Lincoln?”

“És te vagy John Wilkes Booth is, aki meggyilkolta” – tettem hozzá.

“Én vagyok Hitler?” – kérdezted döbbenten.

“És te vagy az a rengeteg ember is, akiket megölt.”

“Én vagyok Jézus?”

“És az összes követője.”

Ekkor elhallgattál.

“Minden alkalommal, amikor hibáztatsz valakit, magadat hibáztatod” – mondtam. “Ugyanúgy minden egyes jó cselekedet, amit elkövetsz, olyan, mintha saját magaddal tennéd. Minden egyes örömteli vagy szomorú pillanat, amit valaha megtapasztaltak, vagy a jövőben fognak, azt mind te magad élted át.”

Elgondolkodtál egy időre.

“Miért?” – kérdezted. “Mi végre ez az egész?”

“Azért, mert egyszer majd te is olyanná válsz, mint én. Azért, mert te is az vagy, ami én is. Egy vagy te is az én fajomból. A gyermekem vagy.”

“Hohó” – szóltál döbbenten. “Azt akarod mondani, hogy én is egy isten volnék?”

“Nem. Még nem. Egyelőre egy magzat vagy. Még növésben vagy. Amikor majd idővel megéltél minden egyes emberi életet, készen fogsz állni, hogy megszüless.”

“Szóval az egész univerzum csak egy…

“…egy tojás” – válaszoltam. “És most itt az ideje, hogy továbblépj a következő életedbe.”

És utadra engedtelek.

Elgondolkodtató

Kowalsky meg a Vega – Varázsszavak

“Az ember Isten legszebb terve, test, lélek meg elme. Csak legyen szeretve, mást nem is kíván.
És hallottad már százszor: teremt ahogy gondol. Minden ember varázsol nem mindegy mifélét.

Azt mondod bántott az élet, én azt mondom: örülj, hogy éled! Minden fájdalom, öröm azért van, hogy magadból többet megérthess. Azt, hogy a szeretet nem egy érzés! Hogy nem ér véget az nem is kérdés – de ha csak a hibákat nézed, küszködés lesz, és nem élet!

Ha minden nap beszeded a sok butaság ellen az ajánlott “lesz@.om tablettát”. Használd mindenre, hogy legyen jobb ahol élsz a négy varázsigét…

Ezek a SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK Igen a SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK

Az ember Isten legszebb terve, test, lélek meg elme. Ha majd már nem csak kint keres,
Bent csodát talál. És ráfáztunk már hányszor, hogy teremt amit gondol. Minden ember varázsol, nem mindegy mifélét.

Azt mondod bántott az élet, pedig csak kapsz, ahogy kérted. Minden mosoly és könny azért van, hogy magadból többet megérthess. Ezért zöldek a füvek, a fák, ezért vannak nappalok, éjszakák. Ezért van FÉNY – a nap ha kel, de aki nyavalyog az ÁRNYÉKBAN téved el….

Ha minden nap beszeded a sok butaság ellen az ajánlott “lesz@.om tablettát”. Használd mindenre, hogy legyen jobb ahol élsz a négy varázsigét…

Ezek a:…”

Rag’n’Bone Man – Human

“Én is csak egy ember vagyok, talán bolond vagyok, talán vak. Töprengek, hogy képes vagyok e átlátni ezen és vajon meglátom e valaha, ami mögötte van. Nem tudom bizonyítani, talán tényleg vak vagyok. De végtére is csak egy ember vagyok. Kérlek ne hibáztass!

Vess egy pillantást a tükörbe! Mit látsz? Tisztábban látod már, vagy csalódtál abban amiben hittél? De végtére is csak egy ember vagyok, de végtére is csak egy ember vagy. Kérlek ne hibáztass!

Vannak akiket valódi problémák gyötörnek, vannak akiket elhagyott a szerencse. Vannak akik azt gondolják, meg tudom oldani helyettük. Ó Istenem! De végtére is csak egy ember vagyok. Kérlek ne hibáztass! 

Ne kérd a véleményemet, ne kérd, hogy hazudjak! Utána megbocsájtásodért könyöröghetek, amiért megríkattalak, könnyekre fakasztottalak. De végtére is csak egy ember vagyok. Kérlek ne hibáztass!

Vannak akiket valódi problémák gyötörnek, vannak akiket elhagyott a szerencse. Vannak akik azt gondolják, meg tudom oldani helyettük. Ó Istenem! De végtére is csak egy ember vagyok. Kérlek ne hibáztass!  

Én is csak ember vagyok és hibákat követek el. Csupán ember vagyok, ennyi az egész. Kérlek ne hibáztass!

Nem vagyok Próféta, vagy Messiás, ennél magasabbra kellene, hogy tekints! De végtére is csak egy ember vagyok. Kérlek ne hibáztass! Én is csak egy ember vagyok, megteszem amit tudok! Én csak egy férfi vagyok, megteszem amit tudok. Kérlek ne hibáztass!

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala

“Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

Close Menu

NOVEMBERI AKCIÓ!

-50%

“Együtt jövünk”


Hívd el ismerősödet az novemberi PrisonFreedom-ra és mindketten

féláron jöhettek

Jelentkezéskor a “Üzenetem” mezőbe írd be: “együtt jövünk -50%”


JELENTKEZEM

Szeretnél többet tudni magadról?

Válaszlevélben néhány egyre nagyobb kihívást tartogató élményt kínálunk

Éld meg az Életed!


Szeretném kipróbálni a PrisonFreedom élményt!

adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató

Megosztom Facebook-on
Megosztom Twitteren
Szeretnék többet tudni!